Fergek torzsei
Fonálférgek
Általános testfelépítés[ szerkesztés ] A laposférgek egyszerű szerveződésű szövetes állatok. Fejlődésük a bélcsíra állapotban megrekedt, tehát ekto- és endodermájuk már kialakult, sőt már a mezoderma kezdeményei is fellelhetők bennük.
Testük soha nem szelvényezett, de a galandférgek teste különböző méretű ízekre tagolódik. A testüreg nélküli állatokhoz képest pl. Kültakaró és mozgás[ szerkesztés ] A laposférgek kültakarója egyrétegű, el nem szarusodó hengerhám.
Táblázat férgek.
Az örvényférgek külső hámszövete csillós, melynek segítségével gyors úszásra is képesek. A hámszövet sok mirigysejtet tartalmaz, amik nedves közegben megduzzadnak, elnyálkásodnak és kocsonyás védőréteget képeznek.
A hámszövet összenő az alatta lévő simaizomszövettelígy működési egységet képeznek.
Ez a bőrizomtömlő. A laposférgek fergek torzsei segítségével féregmozgást végeznek, bár egyes csoportoknál ez teljesen visszafejlődik az élősködő életmód következtében. A bőrizomtömlőhöz további simaizomkötegek is kapcsolódnak, így az még erőteljesebbé, hatékonyabbá válik. Táplálkozás és anyagszállítás[ szerkesztés ] Bélcsövük kétszakaszos, egynyílású, mivel a bélcsíra állapotban még csak egynyílású ősbélüreg alakul ki. A bélcsatorna két szakasza az elő- és fergek torzsei középbél.
A táplálék a szájnyíláson át jut a garatbaahol a garat mirigyei fergek torzsei az előemésztést. A garatból a táplálék középbélbe jut, ahol a sejtek bekebelezik és megemésztik a táplálékot.
Navigációs menü
A középbél gazdagon szétágazik, létrehozva az anyagszállító rendszert is helyettesítő béledényrendszert. A béledények vakon végződő csövecskék, melyek egészen a sejtekig fergek torzsei torzsei el a megemésztett táplálékot. A sejtek e felesleges bomlástermékeket ugyancsak a béledényrendszerbe adják le, és a szájnyíláson át jutnak a külvilágba.
Az élősködő életmódú laposférgek bélcsöve teljesen visszafejlődik, a tápanyagokat a gazdaszervezetből szívják fel a kültakarójukon keresztül.
Légzés[ szerkesztés ] A külső váz nélküli ősszájúakra általánosan jellemző, hogy nem alakul ki külön légzőszervük. Így van ez a laposférgeknél is.
Az oxigént egész testfelületükön át, diffúz módon veszik fel. Ehhez azonban az szükséges, hogy állandóan nedves környezetben legyenek, hisz ha kiszárad kültakarójuk, a légköri oxigén nem tud miben feloldódni, így a sejtek sem képesek azt felvenni.
Több fajuk az elágazó béledényrendszer falán át is képes a vízből való gázcserére. Kiválasztás[ szerkesztés ] Mezodermális eredetű kiválasztószervük az egyszerű fergek torzsei elővesécske. Az elővesécske az állat két oldalán végighúzódó csőrendszer. A csőrendszer több helyen is elágazik, és egy-egy oldalág lángzósejtben cyrtocyta végződik.
Ezek belsejében csillónyalábok találhatók, melyek szüntelenül csapkodva hajtják előre az extracelluláris térből kiválasztott folyadékotamely végül a külvilágba jut úgy, hogy a csövek falán át kiszűrődik.
Férgek törzsei
A csőrendszer nemcsak a közvetlen szűrésre és kiválasztásra képes, hanem a visszaszívásra is. Szabályozás[ szerkesztés ] Ideg- és hormonrendszerük egyaránt fergek torzsei. Az idegrendszer egyszerű dúcidegrendszermelynek központja a feji részben található. Ez tulajdonképpen az agydúc, melyből a test két oldalán, hasi irányban két vastagabb idegtörzs indul ki. Az idegtörzsek aztán számos idegrostra ágaznak szét.
A bőrben érzékelő receptorokat találunk, fergek torzsei mechanikai tapintás, hullámok és hőingereket fognak fel. Hormonális szabályozásukat, a testben elszórtan elhelyezkedő neuroszekréciós sejtek irányítják, melyek növekedést serkentő hormonokat termelnek.
Kedvenc tételeid
Szaporodásbiológia[ szerkesztés ] Kevés kivételtől eltekintve hímnős állatok, nem sok közöttük a váltivarú. Ivarmirigyeik a herék és a petefészkekmelyek járataihoz párzószervek is tartoznak. A megtermékenyítés minden esetben belső és kölcsönös. A megtermékenyítés után petéket raknak. A kikelő férgek vagy közvetlen egyedfejlődésűek vagy lárvastádiumon át alakulnak kifejlett laposférgekké.
Brehm: Az állat világa — 4 kötetben átdolg. Lénárd Gábor: Biológia
